A tépősaláta végül túlélte a dolgot. Mármint a reggelt, amikor olyan érdekes fotókat lehetett készíteni a jégsapkás brokkoliról ( képek itt ). Még nem írtam viszont egy fontos őszi eseményről, amely egy bő fél óra alatt elvégezhető, mégis rendkívül örömteli műveletet takar, és amely minden novemberben az első (na nem mínusz öt fokos...) fagyok után következik be, az eredményét pedig egész télen sütve és némi porcukorral meghintve élvezhetjük. Ez ...
Ma reggel ez a látvány fogadott a kertben. Tulajdonképpen nincs vele probléma, november közepén normális az ilyesmi, bár a mínusz öt fok máskor azért várni szokott decemberig, de sebaj. Az üres ágyásokban nő a rozs, kint a széna (nemrégiben egy ismerős gazdától szereztem öt jól megtömött bálányit, ami csak az enyém, csak takarni, és az ára sem vágott a földhöz, nem kell a tyúkok alól lopkodnom azt a drága szalmát...), a karfiolmaradványokat meg trehány ...
Október vége felé eljön az ideje a lefejezősdinek. A Káoszkertben fejüket vesztik ilyenkor többek között a szentesi lapos káposzták, akik a külső leveleikhez hűségesen ragaszkodó meztelencsigáktól megszabadítva, megpucolva, lereszelve egy darabig (egészen pontosan nyolc napig) cseréphordóban fortyognak az őket ért sérelmek miatt, aztán pedig még legalább három hétig az éléskamrában hűvösre kerülve várják, hogy hivatalosan is savanyú káposztának ...
Szeptember közepén megfogadtam, hogy nem. Elég volt nekem egész nyáron aszalt paradicsomot piszkálgatni, lecsót, pizzakrémet főzni, befőtteket dunsztolni. A sárgabaracklekvár alatt lassan leszakad a kamrapolc (nem vagyok oda érte, de nagymamám ragaszkodott hozzá, hogy ha már ilyen derék módon teremnek a fák, legyen két évre való adag), az aszalt szilvákat hét lakat alatt őrzöm, nehogy ennyi fáradságos munka után az aszalványmolyok rátaláljanak (egy kilónyi ...
A majd' két hetes megátalkodott esőzés és néhány sáros nap után folytatódik az élet a Káoszkertben. Amint arról korábban beszámoltam, a krumplitermés a legkevésbé sem nevezhető jónak: hiába a gondos trágyázás (még előző ősszel), a júniusi aszály és a ritka öntözés úgy legyengítette a növényeket, hogy védtelen céltáblájává váltak a csíkoshátúak inváziójának. A tavalyi esősebb nyár folyamán némi gyűjtögetés és söprögetés is elegendő ...
Miranda fajta, a Rédei Kertimagtól . Kicsit furcsa név ez egy brokkolinak, nekem jobb híján mindig a Malcolm Reynolds kapitány és legénysége által megtalált bolygó jut róla eszembe. Szerencsére ez azért jóval vidámabb látványt nyújt annál, és hullák sincsenek rajta...
2015-ben termesztettem egyébként első ízben, eleinte nem kis felháborodással, mivel az augusztusi fejek bizony a legkevésbé sem néztek ki lilábbnak, mint a "hagyományos", zöld fajtáké ...
Jó néhányan a földben várakoznak még, belőlük lesz majd a téli készlet a pincében. Véletlenszerű "mintavétel" (= kellettek a levesbe, Káoszkertész esőszünetben gumicsizmával és ásóval felfegyverkezve rohamra indul, innen-onnan párat kiszed, rohan vissza, mert ismét esik) szépséghibák néhol akadnak, de a mérettel abszolút elégedett vagyok, pláne, hogy sosem voltak ritkítva, a korán jött szárazság gyakorlatilag lehetetlenné tette az effajta munkálatokat ...
Káposzták rács mögött. Na jó, nem rács, hanem drótháló, méghozzá uborkának. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis miért fejes saláták kuporognak a tövében? A válasz nagyon egyszerű: hiába a profin elkészített állandó támrendszer, nem lehet minden évben uborkát (vagy tököt, dinnyét, kabakosokat) ültetni alá. Régebben, amíg át nem vettem az uralmat a kertben, ez volt a gyakorlat, és egy idő után látványosan nem tetszett a növényeknek. Most ...
Üdvözlök minden kedves Olvasót a Káoszkertben! Életem első blogbejegyzése következik, és mivel bemutatkozósdit játszani sosincs túl sok kedvem (ha már aludni sem tudsz a kíváncsiságtól, ajánlom A szerzőről írottakat, de kötelező olvasmánynak nem fogom feladni), kezdjük inkább mindjárt a fent látható nyárbúcsúztató paradicsom színskálával. Sorrendben balról jobbra :