Ugyan a későn ébredő tél még mindig nem takarodott el a fagyott ágyásokból, felmerülhet a kérdés, mit csinál a Káoszkertész a kényszerű februári tétlenség idején, ha épp nem pazar vetőmagkatalógusokat böngész és csíkos dinnyékről álmodik?

Először is, még a január végi tizenfokos kánikulában talál egy-két ehető pagoda karfiolt az ősszel bent hagyott, kudarcnak elkönyvelt növényeken, amelyek némelyike olyan rendesnek bizonyult, hogy félholtan ...

Bár lassan kifelé mászunk a télből, (sőt, már néhány palántával is sertepertélek, de az ilyesmit szigorúan nem szokásom megmutatni addig, amíg nincs valami jól látható eredmény), gondoltam, nem ártana egy bejegyzés arról, mit is eszünk a télen az én pár száz négyzetméteremről. Már csak azért sem, mert az influenzaszezon mellett a január-február egy másik alattomos nyavalya, mégpedig a lecsóhisztéria jegyében zajlik, melynek tünetei főként a paprika és ...

A Káoszkertben  a maga összes kellékével beköszöntött a december. Reggel mínusz négy, délben is fagyott föld, pofáraesősen csúszós vakondtúrás, dér a komposzthalom mellett mindig árnyékban gubbasztó tyúkhúron. Szikrázóan napos, de hideg időben gyors körbenézés, két félresikerült káposzta a tyúkoknak odahajít (rutinosak már a levelek torzsáig csipkedésében, de ha kedveskedni akarok nekik, ásóval még kettésuhintom), újabb kiadós adag, immár ...