• Üdvözlök minden kedves Olvasót a Káoszkertben! Életem első blogbejegyzése következik, és mivel bemutatkozósdit játszani sosincs túl sok kedvem (ha már aludni sem tudsz a kíváncsiságtól, ajánlom A szerzőről írottakat, de kötelező olvasmánynak nem fogom feladni), kezdjük inkább mindjárt a fent látható nyárbúcsúztató paradicsom színskálával.  

 Sorrendben balról jobbra:

• Charlie Green - A majdnemteljesenzöld paradicsom. A helyzet az, hogy régóta szerettem volna egy paradicsomfajtát, amely éretten is megtévesztően hasonlít a zöldparadicsomra. Ideális választásnak az Aunt Ruby's German Green tűnt, de ezt önhibámon kívül idén nem tudtam beszerezni, no de majd jövőre!. Itt van viszont ez a  sárgás, itt-ott csíkozott külsejű  csoda, amely  - jó-jó, még nem az igazi - belülről tökéletesen, egyenletesen halványzöld. Hogy mindez mire jó? 1. paradicsom-tematikában járatlan ismerősöket hülyíteni vele 2. zöld színű paradicsomlének (kis növényszám miatt idén még nem lett volna gazdaságos megcsinálni, de egyszer úgyis kipróbálom!) 3. dehát annyirakiráááály, nem?!
• Great White - A Valeyrac Exotics-tól vettem a palántát. Nem olyan nagy, mint azt a neve sugallja, de nem is kicsi, és szerény véleményem szerint tényleg annyira megközelíti a fehér színt, amennyire paradicsomtól telik.
• Jó kérdés. Apró, 3-4 cm átmérőjű krémsárga bogyók. Egy palántavásáron kaptam, semmi baj vele, csak épp nem ezt  kértem. Fajtanév kiderítése folyamatban, az eredményről okvetlenül beszámolok.
• Banana Legs: Charlie-val együtt a Biokiskert Kft.-től jött ő is, és nem adott okot csalódásra. A San Marzanóhoz hasonló alkat, vaskos húsú, hosszúkás, leve, magja alig van, viszont ez utóbbinál  - a sárga paradicsomokra jellemző módon - jóval édesebb, épp annyira, hogy friss fogyasztásra már nem is nyerte el a tetszésemet. Befőzni (igen, ha zöld nem is, de sárga paradicsomlé lett ám az idén, képet majd később mellékelek!) szuper, azt meg egyenesen követeli, hogy aszalj is belőle télire. Őrült termésmennyiség jött le egy-.egy bokorról, szinte megállíthatatlannak tűnt. Kíváncsi vagyok, egy (paradicsom)vészesebb évben meddig bírná, bízom benne, hogy sokáig.
• Lucid Gem: Maga a tökély. Tavalyi Évkerék Ökotanyán töltött ökénteskedésem gyümölcse (Orsi, Laci szeretünk!!!!), ahol többek között a számtalan szebbnél szebb paradicsomfajta magfogásában segédkeztem (aminek talán kevésbé ismert módjáról remek összefoglaló található itt).  Narancsos-sárgás, finom, szinte művészi sötétlila csíkozással. Olyan szép, hogy már-már sajnálom felvágni, pedig az íze fényévekkel jobb bármilyen unalmas-piros kollégájáénál. Kissé kényes a szárazságra, de a kezdeti nehézségeken túljutva megbízhatóan termett, így ez a fényességes drágakő végképp belopta magát a szívembe és a jövő évi vetéstervbe.
• Dad's Sunset: Narancsszínű,  rendkívül édes, egyéb érdekességet hirtelen nem tudnék mondani róla. Kellett egy ilyen is, no. Szintén az Évkerék gyűjteményéből egyébként, ahol a Ceglédi Narancs volt  még hozzá hasonló narancssárga paradicsom, de a bokrokat elnézve galád módon nem a magyar tájfajta mellett döntöttem, ugyanis kicsivel ellenállóbbnak tűnt ez az Amerikából idecsöppent szerzet.
• Mobil - a legunalmasabb, mindenhol agyba-főbe árusított és termesztett rémség. Befőzni persze megfelel, nagy mennyiségű termést szedhetünk róla, már ha addig el nem viszi valamilyen betegség, ugyanis ezekre a reklámmal ellentétben nagyon is fogékony. Megszokásból, valamint nagyszülői kérésre termesztettem eddig, de mióta megismertem több mesés folytonnövő fajtát, erősen gondolkodom rajta, hogy jövőre már csak fóliában forduljon elő, (ott nincs vele túl sok galiba), szabad földön viszont inkább ne legyen keresnivalója.
• Black Beauty. A Fekete Szépség  -a Baker Creek honlapja szerint a világ legsötétebb színű paradicsomja - ismét egy fajta, amely Laciék közvetítése nélkül idén nem vethette volna meg a lábát szerény kis kertemben. Fólia alatt is igen bőtermő, de meg kell jegyezni, hogy a hibátlan fekete színt inkább csak a szabadban nevelt, közvetlen napfényben fürdő termések nyerik el. Az érettség biztos jele, ha az aljuk zöldből rózsaszínre vált, viszont szár körüli rész már az egészen apró zöldparadicsomoknál is tökéletesen fekete színű, éretlenül is lenyűgöző látványt nyújtva. Tavasszal úgy gondoltam, hogy ha már ritkaság, készüljünk fel a legrosszabbra, úgyis meg fog kapni minden elképzelhető nyavalyát, ami csak paradicsomnál szóba jöhet, és kitartó kínlódásom jutalmaként majd két-három fekete bogyó árválkodik majd a félholt növényeken. Ehhez képest úgy beindultak a bokrok, hogy az egyébként rendkívül finom, kissé füstös ízű paradicsomok jó része méltatlan módon lében végezte, mert képtelenség lett volna az összeset megenni. A képen látható darab már az egyik utolsó.
• Bolgár Rózsa. Hatvan dekánál nem nagyon adja alább, Laci elmondása szerint volt már náluk egy kilós példány is. Ha nem is igazi rózsaszín, de a piros fajtáknál valóban halványabb árnyalatú, a nagy attrakció itt mégis inkább a mérete. Halkan mondom, az íze nem olyan nagy szám, de ha amúgy is van miből válogatni, kit érdekel?

Pár közelkép a "láncszemekről":

És ami kimaradt: 

Béna telefonos fotók, de a lényeg szerintem így is átjön: Ananas Noire, az idei fajtáim közül a legfenségesebb, legfinomabb, legszebb, csak szuperlatívuszokban emlegethető paradicsom. Amikor megkóstoltam az elsőt, már biztos voltam benne, hogy ha csak egy négyzetméterem maradna kertészkedni, akkor is ilyet ültetnék. Sajnos a belsejéről nem sikerült igazán jó fényképet lőnöm, pedig még csak az az igazán bámulatos: nem zöld, nem is piros, nem sárga, hanem mindez egyszerre, mintha szivárványba harapnék. Ha ez sem lenne elég, lédús, édes-savanykás, gyümölcsös ízével már  nem csak engem varázsolt el,  a rareseeds.com tanúsága szerint rajong érte, aki csak kipróbálta. Az első képen a már érett termés látható, a másodikon hatalmas adag zöldparadicsom. Igen, téglával kellett alátámasztanom, hogy megvédjem őket a földön fekvés miatt gyakran bekövetkező rothadástól, felkötözni már nem tudtam az óriási súlyuk miatt!

1. Barry's Crazy Cherry. Cseresznyére ugyan nem hasonlít, egy nagy fürt ropogós, érett csemegeszőlőre annál inkább, így a nagyvárosi népek megtévesztésére kimondottan alkalmas ez is. Aprócska mérete ellenére az íze nem hagy kívánnivalót maga után, engem valahogy sós rágcsálnivalókra emlékeztet. 2. Blue Gold Berries- a név önmagáért beszél, meseszép aranysárga -kékeslila golyócskák, szintén valami pikáns-sós mellékízzel.

Idén nagyjából eddig terjedt a színpompás őrület, kiegészülve két lila (Valeyrac Exotics-tól) valamint egy csokoládészínű paprikával. Feltett szándékom bővíteni a listát, a piros paradicsomok és fehér paprikák rémuralmának ugyanis mindörökre vége, határ a csillagos ég, no meg a rendelkezésre álló terület a kertben, de szerencsére, mint tudjuk, azokból a nyavalyás virágágyakból mindig le lehet csípni egy keveset...