Be kell vallanom, kicsit félek ettől a bejegyzéstől. Félek egyrészt azért, mert sokáig törtem a fejem, mit is írhatnék, mi lenne az a néhány sor, fél oldal, két oldal, amivel átadhatnék valamit mindabból a gondolat-és érzéshalmazból, ami a téma kapcsán kavarog bennem; kiragadni valamit, amivel kit tudom fejezni - hisz korántsem egyértelmű -, hogyan kapcsolódik mindez a nyomasztó egyveleg a színes és életvidám karfiolokhoz, őrült formájú paradicsomokhoz, ...

A tépősaláta végül túlélte a dolgot. Mármint a reggelt, amikor olyan érdekes fotókat lehetett készíteni a jégsapkás brokkoliról ( képek itt ). Még nem írtam viszont egy fontos őszi eseményről, amely egy bő fél óra alatt elvégezhető, mégis rendkívül örömteli műveletet takar, és amely minden novemberben az első (na nem mínusz öt fokos...) fagyok után következik be, az eredményét pedig egész télen sütve és némi porcukorral meghintve élvezhetjük. Ez ...

Ma reggel ez a látvány fogadott a kertben. Tulajdonképpen nincs vele probléma, november közepén normális az ilyesmi, bár a mínusz öt fok máskor azért várni szokott decemberig, de sebaj. Az üres ágyásokban nő a rozs, kint a széna (nemrégiben egy ismerős gazdától szereztem öt jól megtömött bálányit, ami csak az enyém, csak takarni, és az ára sem vágott a földhöz, nem kell a tyúkok alól lopkodnom azt a drága szalmát...), a karfiolmaradványokat meg trehány ...

Október vége felé eljön az ideje a lefejezősdinek. A Káoszkertben fejüket vesztik ilyenkor többek között a szentesi lapos káposzták, akik a külső leveleikhez hűségesen ragaszkodó meztelencsigáktól megszabadítva, megpucolva, lereszelve  egy darabig (egészen pontosan nyolc napig) cseréphordóban fortyognak az őket ért sérelmek miatt, aztán pedig még legalább három hétig az éléskamrában hűvösre kerülve várják, hogy hivatalosan is savanyú káposztának ...