A munkaerőpiacon értékesíthetetlen, humánerőforrásnak és mintafogyasztónak egyaránt alkalmatlan kert-és természetfüggő élőlény. Városban, falusias környezetben tengeti napjait, és jobb pillanataiban ez sem akadályozza meg abban, hogy tanyán érezze magát. Kertjében az egykisborsó-egykissárgarépa-hárombokorparadicsom kapálgatása helyett arra törekszik, hogy megtermelje egy négy fős család teljes zöldségszükségletét. Igen, mindent. A krumplitól a pagoda karfiolon át a sárgadinnyéig és vissza, olyan mennyiségben, hogy a hiperszupermarket zöldséges részlegét és a műtrágyától vigyorgó piaci finomságokat az év tizenkét hónapjában messzire kerülhesse, szeretteivel együtt. Tavasszal tarackot irt, kánikulában sárga paradicsomot főz, paprikavirágot izolál és zsurlót áztat, hideg októberi délutánokon rozsot vet és lótrágyát hord, savanyú káposztát döngöl, télen meg arról álmodozik, hogy végre elölről kezdhesse az egészet. Együtt létezik az évszakokkal, a káposztapoloskákkal és a darázspókokkal, a gyíkoknak kőrakást épít, a komposztdombon szaladgáló egérnek mindig előre köszön. Az áprilisi fagyok idején a palántáival alszik. Felnőttkorukban a palánták enni adnak neki. A váratlan helyeken kinövő három méteres rémnapraforgók néha ráijesztenek, de eddig mindig megúszta.  Élni akar. A növényei is. Itt kezdődik a történet.