Hogyan ne őrüljünk bele az ökológiai válságba? címmel pénteken disputát rendeznek az ELTE TáTK humánökológia szakos hallgatói (link itt). Vettem már részt hasonló eseményeken, tervezem, hogy megyek erre is, mivel már a cím is alaposan elgondolkodtatott és kíváncsivá tett. Következzen egy kis illusztráció a témához.
Lipóti Pékség kora este, az egyik forgalmasabb pesti bevásárlóközpontban. Én mindössze azért kutyagolok odáig, mert a hazaútra szánt kakaós csigát itt egészen biztosan nem félméteres nejlonzacskóban, hanem otthon szépen komposztálható, egyszerű barna papírtasakban adják az eladók (Ez itt nem a reklám helye, de a legtöbb üzletükben így van. Lehetne dobozba kéréssel is terrorizálni őket, de én már a szerényebb papíros megoldásnak is örülök). Pékség akadna a szokásos útvonalamhoz közelebb is, ez majd' fél kilométer kitérő, de egye fene, ha nem muszáj, nem fogom még több nejlonnal elárasztani az amúgy is alaposan túlterhelt bolygót. Kakaós csiga kifizet, amikor megakad a szemem egy középkorú anyukán. A ránézésre kisiskolás, hátizsákos leányzó a sarokban várja az egyik asztalnál, a közös sütizést valószínűleg épp most fejezték be. Anyuka odasétál a szemeteshez, és egy laza mozdulattal belehajítja az imént kiürített fél literes kólásüveget, rá a sütis papírzacskókat, majd, mint aki jól végezte dolgát, távozik a kislányával együtt.
Persze lehetne szidni az üzletet, hogy miért nem helyeznek ki szelektív gyűjtőedényt (mellesleg egyáltalán nem biztos, hogy a kedves vásárlók hajlandók lennének használni is), de a lényeg most nem ez, hanem az, hogy egy - elméletileg - felnőtt, dolgozó, a saját és a következő generáció jövőjéért felelősséget vállaló ember miért nem képes felfogni, mi a jelentősége ennek az egyszerű kis hétköznapi mozdulatnak. Miközben nekem mostanság szinte folyamatosan azon jár az agyam, hogyan lehetne az élelmiszer-vásárlással járó hulladékot ha nem is nullára csökkenteni, de legalább minimalizálni, elkerülni a felesleges pazarlást és szemétképzést, ahol csak kivitelezhető, és közben a frász kerülget a környezetszennyezésről és a földi élővilág pusztulásáról szóló újabb és újabb, egyre tragikusabb hírek hallatán, itt van ez a kétségkívül tisztességes-becsületes állampolgár, aki, ha megkérdeznék, miért nem fordít egy picivel több figyelmet minderre, (például miért vesz fél literenként műanyagba kiporciózott üdítőt, és ha már vesz, miért nem teszi a megfelelő helyre a palackot, miért dobja utána a papírt, ami ráadásul lebomló anyag, azaz nem is kéne hulladékégetőbe kerülnie) valószínűleg csak annyit felelne, hogy nincs ideje, elfoglalt, kényelmesebb így ésatöbbi. Hivatásos és nem hivatásos környezetvédők ezrei küzdenek nap mint nap, hogy megállítsák, mérsékeljék az emberi felelőtlenség, kényelemszeretet és ostoba, pökhendi uralkodni vágyás által elindított gyilkos folyamatokat, a tevékenységükről és úgy általában a Föld természeti értékeinek szépségéről, megóvásuk fontosságáról éjjel-nappal regél a tévé, a rádió és a közösségi média, de valahogy a köznapi gondolkodásban még mindig nem esnek le az összefüggések. A környezeti nevelés egyre nagyobb szerepet kap az iskolákban, de az otthoni példa egy egészen más szemléletmódról árulkodik. Műanyagrészecskék találhatók az ivóvízben (itthon állítólag nem, de várjuk ki a végét) és nyáron tíz perc alatt égünk meg a harminc helyett immár negyven fokos hőségben, helyben eldobálható zacskók és műanyagpalackok nélkül mégis emberhez méltatlannak éreznénk a létezést. Van fontosabb dolgunk, sietni kell, az okos tudósok és politikusok majd úgyis kitalálnak valamit, ha már a szánkig ér a... na mindegy. Egy ilyen mozdulattól engem a hideg ráz, de az európai városlakó emberek többségének - a kivételnek tisztelet - még mindig nem éri el az ingerküszöbét. Hogyan ne őrüljünk bele? Fogalmam sincs.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kaoszkert.blog.hu/api/trackback/id/tr7113499057
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
RHalacska 2017.12.14. 16:05:03
Kedves Posztoló! Teljesen mindegy, hogy Európában kb 500 millió ember mit csinál, ha Afrikában csak Egyiptom területén 90 millió ember hulladékát égetik el a sivatagban. Láttam. Ne őrülj bele? Ésszel használd az erőforrásokat. Nem kell kilométereket kerülni, újra kell használni a müa zacskót, meg a müa palackot.
Káoszkert 2017.12.14. 18:17:57
@RHalacska: Kedves Kommentelő! Az írásommal többek között arra próbáltam rámutatni, hogy az "erőforrások ésszerű használatán " már ezerszeresen túltesz az, ha fél liternyi cukros löttyöt csak műanyagpalackban , két zsömlét meg csak műanyagzacskóban lehet megvásárolni. Ésszerű használatnak én azt nevezném, ha előállítjuk az élelmet, lakhatáshoz, ruházkodáshoz stb. szükséges dolgokat, és kellően meg tudjuk becsülni azokat, de sajnos a mai sztenderdek már rég túlmentek ezen a mértéken, az újrahasznosítás nem oldja meg a problémát. Én pl. nem használom újra a műanyagzacskót, mert eleve nem is használok ilyet, egyedüli kivétel a mélyhűtő, oda még nem találtam ki jobbat. Az élelmiszervásárlás azért kényes terület, mert az ott keletkező szemetet háztartásban a legtöbbször irtó nehéz bárhogy újrahasznosítani, ha meg szelektívbe teszem és elviszi a kukásautó, majd a gyárban csinálnak belőle valami mást, az megint rengeteg energia, szennyezés stb.. A kólás palackot még meg lehet tölteni vízzel, de mi van pl. az egyszerhasználatos tésztás, kekszes, rizses, édességes, tejtermékes stb, zacskókkal, olajos, ecetes flakonnal és a többivel, a tisztító-és tisztálkodószeres dolgokról most nem is beszélve? Én nem mennék a falnak, sőt, örülnék, ha ezeket holnaptól mind saját tárolóedénybe kellene megvásárolnom, de sajnos az átlagember nem így van ezzel.
Arra sajnos nincs ráhatásom, hogy Egyiptomban mit csinálnak a hulladékkal, de arra igen, hogy itthon én mit csinálok vele, és ezzel milyen mintát adok át a közvetlen környezetemnek, és ha amúgy is nagy a baj, legalább én nem tetézem azt a felelőtlen viselkedésemmel. Arról meg nem szabad elfeledkezni, hogy szegényebb afrikai országokban (nem feltétlenül Egyiptomról beszélek) sokszor az a szemét landol, amit a nyugati államokban jólétben élő fogyasztók termelnek, mert helyben a szigorú környezetvédelmi előírásoknak megfelelő kezelése senkinek sem érné meg, inkább zúdítsuk azok nyakába, akik amúgy sem tudnak tiltakozni ellene. Summa summarum: én inkább nem szállok be ebbe a buliba. (Azt a fél kilométer kerülőt meg gyalog tettem meg, ne félts tőle, imádok gyalogolni :-))
Arra sajnos nincs ráhatásom, hogy Egyiptomban mit csinálnak a hulladékkal, de arra igen, hogy itthon én mit csinálok vele, és ezzel milyen mintát adok át a közvetlen környezetemnek, és ha amúgy is nagy a baj, legalább én nem tetézem azt a felelőtlen viselkedésemmel. Arról meg nem szabad elfeledkezni, hogy szegényebb afrikai országokban (nem feltétlenül Egyiptomról beszélek) sokszor az a szemét landol, amit a nyugati államokban jólétben élő fogyasztók termelnek, mert helyben a szigorú környezetvédelmi előírásoknak megfelelő kezelése senkinek sem érné meg, inkább zúdítsuk azok nyakába, akik amúgy sem tudnak tiltakozni ellene. Summa summarum: én inkább nem szállok be ebbe a buliba. (Azt a fél kilométer kerülőt meg gyalog tettem meg, ne félts tőle, imádok gyalogolni :-))